Harangszentelés - 2011. október 29.
Mihácsi Lajos igazgató köszöntője
Főtisztelendő Püspök Úr, kedves vendégeink!
Mindenek előtt szeretném megköszönni püspök úrnak a közöttünk végzett szolgálatát. Örülünk, hogy nyáron történt hivatalba lépése után itt köszönthetjük körünkben.
Otthonunk – bár emberi léptékkel mérve még oly fiatal, hiszen csak 2004. február 4.-n kezdte meg szolgálatát, már ennek ellenére – e nem egészen nyolc év során volt már alkalmunk jónéhányszor ünnepelni, és hálát adni.
A megnyitást követően 2006-ban adhattunk hálát azért, hogy sikerült önerőből beépítenünk a III. emeletet. Most pedig azért adhatunk hálát, hogy elkészült az udvaron a harangláb, és megszólalhat a harangunk.
5 évvel ezelőtt, 2006. szeptember 3.-n – a III. emelet felszentelését követő alkalmon a következőket mondtam:
„… bár a külső építkezés nagy része már megtörtént, azért álmodni mindig szabad és kell is! Csodálatos lenne, ha kis közösségünk, a mi, kis „háznyi” gyülekezetünk gazdagodhatna egy haranggal. Ami hívogatná lakóinkat s a környéken lakókat is istentiszteleteinkre, ünnepeinkre, vagy búcsúztatná az elmenőket. Hiszem, hogy a leendő harangunk már készen van, talán valahol használaton kívül várja, hogy újra megszólalhasson. Ezért, ha valaki tud olyan harangról, amit már nem használnak, kérjük, szóljon az érdekünkben. Mi szívesen összefognánk, hogy újra betölthesse hivatását: hívogassa az élőket, elűzze a bajt és búcsúztassa a holtakat.”
Alig 5 éve hangzottak ezek a szavak, és most nagy öröm tölt el, hogy ma – 2011-ben, reformáció ünnepének küszöbén – udvarunkon megszólalhat a harang. Egy álom valósággá lett.
Igaz, az elmúlt években sok helyen érdeklődtünk – szerte az országban – hogy nincs-e valahol használaton kívüli harang, amit szívesen átvennénk, de nem találtunk. Így érlelődött meg az a gondolat, hogy akkor egy újat kellene öntetni.
A megvalósításhoz szükséges anyagi fedezet is megvolt már évek óta, hiszen egykori lakónk – Schlőgl Mária néni – lelkesen támogatta ezt az ötletet, biztosítva a megvalósításhoz szükséges összeget is. Sok helyen körbenéztem az országban, amerre jártunk, mindenütt harangokat, haranglábakat fényképeztem, de egyik sem tetszett úgy igazán, hogy el tudtam volna képzelni itt, az Otthonunk udvarán.
Az elmúlt év végén találkoztam Vajda Géza építészmérnökkel úrral, s beszélgettünk arról, hogy szeretnénk egy haranglábat felállítani az udvarban. Készségesen vállalta az engedélyezési tervek elkészítését – térítés nélkül. Pár hét múlva hozta is a két vázlatot, amelyből az egyik a beszélgetésünk során szóba került fa harangláb volt. S mellette ott volt egy másik, amelyet úgy húzott elő a dossziéból, hogy: „rajzoltam egy másikat is, igaz, nem ilyenről beszéltünk, s nem tudom, fog-e tetszeni?”
Az a másik vázlat a mára már meg is valósult haranglábunk vázlata volt! Igaz, én addig mindig csak fában gondolkodtam, de ő meglátta azt, ami igazából illik ide. Rögtön megtetszett, és úgy érzem, mintha mindig is itt lett volna, annyira beleillik a környezetébe. Köszönjük a segítséget, a jó ötletet, és az engedélyezési tervet.
Mivel nem sikerült „elfekvő” harangra bukkanni, ezért egy új harangot rendeltünk Gombos Miklós őrbottyáni harangöntő mestertől. Az 56 kg-os harang egyik oldalán egy Luther-rózsa van, és a „Sopron - 2011” felirat, a másik oldalon pedig a következő evangéliumi ige „Jézus mondja: Én élek, és ti is élni fogtok.”
A harangláb építőmesteri munkáit a soproni Bausop Kft végezte, a harang felszerelését és az elektromos működtetést a Bimm-Bamm csoport munkatársai készítették.
Köszönjük a szép, pontos, lelkiismeretes munkát.
Otthonunk működésének kezdete óta minden délben az ebédlőnkben megszólal a harang, amit a napi ige felolvasása és a közös imádság követ. Eddig a soproni evangélikus templom harangja szólt CD-ről. Mostantól a mi harangunk fog szólni – élőben! S ez a harang fog hívogatni ezután istentiszteletre is, vagy siratja el majd az eltávozott lakóinkat is.
S végül hadd hangozzon el azok neve – az itt töltött idő megjelölésével – akikért eddig még nem, de most már őértük, mindnyájukért is szólhat e harang:
1. Mihola Gyuláné dr. 2004
2. Hasza Jolán 2004 - 2005
3. Tompa Piroska 2005
4. Schmidt Mátyásné 2004 - 2006
5. Dobos Józsefné 2004 - 2007
6. Stubenvoll Péterné 2004 - 2007
7. Dedinszky Imre 2005 - 2007
8. Nogga Árpádné 2006 - 2007
9. Hujmann Kálmánné 2004 - 2007
10. Tóth Irén 2004 - 2007
11. Ágfalvi András 2004 - 2008
12. Hűvösvölgyi Rajmundné 2004 - 2008
13. Szalai Árpádné 2006 - 2008
14. Mészáros Erzsébet 2006 - 2008
15. Bettelheim Vilmosné 2005 - 2009
16. Tóth Margit 2004 - 2009
17. Thiering Karolina 2004 - 2009
18. Major Sámuelné 2004 - 2009
19. Fodor Jolán 2004 - 2009
20. Schlőgl Mária 2006 - 2009
21. Tóth Ferencné 2004 - 2009
22. Zsebedics Gézáné 2004 - 2010
23. Rosta László 2004 - 2010
24. Borus Béláné dr. 2004 - 2010
25. Zeberer Nándorné 2010
26. Bertha László dr. 2009 - 2011
27. Bártfai Erzsébet 2004 - 2011
A napokban – amikor éppen próbáltuk a harangot, nehogy beragadjon a csapágy a festés után – egyik munkatársunk ezt kérdezte: ugye a mi harangunk szólt? Öröm volt hallani ezt így. Mert valóban nem egy harang szólt, hanem a mienk, már sajátunknak érezte. Igen, ez valóban a MI harangunk.
Legyen a haranglábunk és ez a mi harangunk nem csak az udvarunk dísze, hanem Istennek az az áldott eszköze, amely hívogat, amely ébren tart és figyelmeztet is a végső nagy számadásra.
Sopron, 2011. október 29.
Mihácsi Lajos
igazgató







