Névadónkról

2012. január 1-től „Fabricius Endre Evangélikus Szeretetotthon” néven folytatja szolgálatát a Soproni Evangélikus Egyházközség fenntartásában működő, 2004-ben indult soproni idősek otthona, az Evangélikus Nyugdíjasház.

Ki is volt Fabricius Endre? Ezt olvashatjuk róla: 

Fabricius Endre Sopronban született, mint Fabricius Theofil gombkötőmester és Straner Katalin fia. Szorgalmával és tehetségével már az elemi iskolában kitűnt. Ugyancsak mesterségre készült és alsóbb tanulmányai befejeztével asztalosműhelyben kezdte meg pályáját. Baleset folytán 15 éves korában karja úgy megsérült, hogy mesterségének gyakorlása szinte lehetetlenné vált, így - apja már nem élvén - a soproni evang. egyház sietett anyagi támogatással további tanulása lehetőségének biztosítására. A soproni evang. líceumban tanulmányait befejezvén, 1794-96-ban a pesti egyetem joghallgatója, majd Pesten ügyvédjelölt.

1798-ban nyert Pesten ügyvédi oklevelet, és hazatérve Sopronba, ügyvédi irodát nyitott, majd 1801-ben Asbóth János Gottfried soproni evang. lelkész leányával, Dorottyával házasságra lépett, aki azonban 1804-ben elhunyt. 1803 tavaszán sógora, Németh László győri evang. tanár ajánlatára Kazinczy Ferenc nála kívánt megszállni. (Kazinczy levelezése III.köt.60.l.) 1805-ben a francia hadsereg közeledése alkalmával Sopron vármegye részéről kiküldött határbiztos Fejéregyháza, Feketeváros és Sérc községek körletében, amikor a franciák hadmozdulatait kellett figyelnie és azokról jelentést küldenie. 1805. októberében másodszor nősült. Néhai rosenecki Weckher József Sopron vármegíye fizikusa, hg. Esterházy udvari orvosa és neje Pannenperger Erzsébet árváját vette el Kismartonban. Jórészt a neje hozományából 1806-ban vette meg 17 000 Ft-ért Spiess Antaltól a Sopron Városház tér 54. sz. alatti házat, melynek I. emeleti utcai lakásába be is költözött. Fabricius Endrét 1808-ban Sopron sz. kir. város tanácsnokává választották, mikor is 59 szavazatból 49-et kapott. 1809. március 29-én Sopron városa francia megszállás alá került, s ekkor a  Városház téri ház I. emeleti lakásába számos magasrangú francia tisztet szállásoltak be, többek közt Dessaix tábornokot, Moudehard ezredorvost, Testé tábornokot, utóbbi a győri ütközetben megsebesülvén, Fabricius Endre soproni lakásán nyert oly gondos ápolást, hogy felgyógyulása után hálából Napóleont tüzértiszti egyenruhában ábrázoló olajfestésű képet ajándékozott dédapámnak. Ez a kép 1945-ig volt a család tulajdonában, utoljára a megajándékozott dédunokájának, Fabricius Béla mérnöknél Budapesten, ahol a kép az ostrom alkalmával bombatalálat következtében elpusztult.

Fabricius Endrét 1815-ben Sopron sz. kir. város kapitányává, majd Zólyom vármegye táblabírájává választották. 1821-ben mint városi szenátor Wagner Ferenc polgármesterrel Sopron város kegyúri jogának visszaállítása érdekében Bécsben, Ferenc császár és királynál kihallgatáson jelent meg. 1823. febr. 3-án Sopron sz. kir. város polgármesterévé választották, ekkor 58 szavazatból 41-et kapott. Ugyanez év március havában a soproni evang. egyház elnöke lett. Utóbbi tisztségében az 1823. aug. 23-i konventgyűlésen az evang. líceum újjáépítését javasolta. Miután javaslatát elfogadták, építőbizottságot hívott össze, és a szükséges költségek előteremtéséhez a legerélyesebben fogott hozzá. 1824. szept. 30-án az újjáépülő ev. líceum alapkövét, mint a soproni ev. konvent elnöke letette. Az alapkőben elhelyezett okmányt magába foglaló szekrényke felírása a következő volt: "Herrn Praeses Andr. von Fabricius dem unermüdeten Beförderer, Herrn Emerich von Ihász dem Rastlosen leiter dieses Baues widmet dieses Andenken die Bau-Komission". A befalazott alapkő-üregre elhelyezett óntábla a következő felírást viselte: Gloriose regnante Francisco I. Imperatore et Rege, Lycei civium Ev. A. C. Sopron studio, labore, sumptibus, erecti spect. ac gen. d. Andreas Fabricius Lib. Reg. Civ. Sopronsiensis consul, qua coetus ev. praeses haec fundamenta posuit die XXX. sept. Anno MDCCCXXIV." Az elkészült új líceumi épületet 1825. okt. 4-én díszes ünnepség keretében avatta fel és az építőbizottságot Városház téri lakásán ebéden látta vendégül. Ugyanezen évben Sopron vármegye táblabírájává választotta, ebben a minőségben részt vett a megyegyűléseken.

Polgármesteri ciklusa lejártával - a városi szabályzat értelmében az evang. vallású polgármestert katolikus vallásúnak kellett felváltania - 1827-ben másodszor is városkapitánnyá lett. 1832-ben Sopron sz. kir. város országgyülési követévé választották, és az országgyülés megnyitására Pozsonyba érkezett I. Ferenc királyt üdvözlő díszküldöttség tagja volt. Az 1836-i országgyűlésen ugyancsak Sopron város követe volt. 1836-ban a breslaui természettudományi akadémia (Carolina Academia) tiszteletbeli tagjává választotta. 1840-ben a soproni ev. líceum felügyelője. 1841-ben a Soproni-Vasi Szederegylet alapító tagja, és mint ilyen Széchenyi Istvánnal többször tárgyalt. 1846-ban a soproni Casino Egylet alapító tagja. Ugyanez évben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók VIII. közgyűlése - melyet 1847-ben Sopronban tartottak - előkészítő bizottságának tagja és ugyanakkor, mint a városi tanács hivatalból legidősebb tagja, polgármesterhelyettes. Városkapitányi tiszte lejártával, mint Sopron város tanácsnoka, a város kereskedelmi ügyeit kereskedői biztosként irányította. Városház téri lakásán 1847. ápr. 9-én hunyt el és a líceum mögötti evang. temetőben volt családi sírboltban temették el. (Forrás: Fabricius Endre: Adalék a soproni Fabricius-ház történetéhez)

Fabricius Endre fia még életében családi alapítványul kötötte le a házat, mely kezelését a soproni evangélikus konventre bízta. A Fő téren álló, államosított házért kárpótlásként kapott összeget a Soproni Evangélikus Egyházközség az Otthon létrehozására fordította.

Most – az egykori nemes szívű soproni polgár nevének felvételével – így emlékezünk arra, aki a múltban is sokféle módon jótékonykodott, s akinek egykori vagyona – valamint a Széchenyi terv nyújtotta támogatás - alapot adott Otthonunk létrejöttének. 

2017. január 1.